Új arcok a feszületen

Megkaptuk a szent koronát és a fájdalom levelét,
Azt írta, hogy szeret minket, s gyakran néz majd felénk
Meg-megáll és elnyújtózik a megfáradt arcokon,
Aztán továbbindul az erek mentén, a poros testutakon.

Ver az élet kinevetve,
Szöget vasból a tenyerekbe,
Szép lepkék tűhegyeken,
Új arcok a feszületen.

Bekopogtat a bánatunk, hogy egy kis helyet kaphat-e,
Összenéz a távozóval, kinek örül két szép szeme.
Elbújunk, hogy együtt lehessünk a régi jó baráttal,
Mint a hajléktalan az eső elől a féltett kis csomaggal.

Ver az élet kinevetve,
Szöget vasból a tenyerekbe,
Szép lepkék tűhegyeken,
Új arcok a feszületen.
Ver az élet kinevetve,
Szöget vasból a tenyerekbe,
Szép lepkék tűhegyeken,
Új arcok a feszületen.