Ül az Isten egymagában

Ég és Föld a kezdetekben,
Kietlen és puszta csendben
A mélység színén sötét lebeg,
S Isten lelke a vizek felett.
Mondá az Úr,
Legyen a lelkéből fényesség...

Volt az este, volt a nappal,
S fölöttük az ég a paplan,
Volt a föld és volt a tenger,
Hogy illathozó fű teremjen,
Mondá az Úr,
Legyen a lelkéből gyümölcsöt szülő mag.

Csillag ragyogjon a Holddal,
Felváltva a napkoronggal,
Élet legyen a kék vizekben,
S madár szálljon az ég színében,
Mondá az Úr,
Legyen a lelkéből sokasodó sereglet.

Lépjen állat a Föld színére,
S legyen ember az Ő vezére,
Minden jó és minden tiszta,
S Isten lelke megnyugodva,
Mondá az Úr, pihenjen meg az áldás.

Sötét szobában
Ül az Isten egymagában
Kifordult szemmel
Értelmet keres
Az alkotásban.

Sötét szobában
Ül az Isten egymagában
Kifordult szemmel
Értelmet keres
Az alkotásban.