Panodráma

Kék tóban fürdenek a szürke házak
Tégla sapkájukban egy kicsit fáznak
Üres a szoba, nincsen kép, a TV fázik
Szakállas kéményseprő az ágy alatt játszik

Ez most egy ilyen nap, a villamosok állnak
Furcsa lilás füstöt pipálnak a gyárak
A kirakatok halkan egymás vállán sírnak
A csatornák szájából trágár szavak hullnak

Szerelmet vall a processzor, diszkóba jár a professzor
A csókok íze, a fények, a gitár, a koncert és a filmek
A villamos, a TV, a repterek és a kávé
Betörve, kiöntve, a város peremén egy küszöbre

Nyerít a hintaló, fáradt ma a bemondó
A plakátról integet Jean-Paul, a Belmondo
A mozik művészfilmet bámulnak bambán
Részeg villamosmérnök táncol az utcán

Egy felhőn fekszem, alattam a város
Furcsa felhő, amolyan bentlakásos
Lenn az utcák mind alusznak már
A Hold a megállóban egy csókra vár
A tejút innen csak egy karnyújtás
A göncöl-szekér az éjben gödröt ás
De lassan reggel, a felhő felkel
„Az álomnak vége!” - üvölt a vekker