Nyitva hagytam az ajtót
Lázár Domokos, Esti Kornél
Nyitva hagytam az ajtót
De nem jön be rajta senki
Nyitva hagytam az ajtót
És én sem merek kimenni
Egy karnyújtás a külvilág
Csak a jéghegy csúcsa, mit a szemem lát
Pedig átlátszóak az emberek
Könnyen omlanak össze a rendszerek
Csak belül lehetek önmagam
Amit mások látnak, az elillan
De nyitva hagytam résnyire
Ne legyek bezárva ennyire
Nyitva hagytam az ajtót
De nem jön be rajta senki
Nyitva hagytam az ajtót
És én sem merek kimenni
Nyitva hagytam, várom őt
Aki megnyugtat délelőtt
Aki felkavar délután
Aki éjszaka mindig ébren vár
Őt halljam, mikor felkeltem
Ne csak visszhangjait lépteknek
Nyitva hagytam résnyire
Ne legyen kizárva, még ma ne