Nincsen semmi rendben
Baszd meg, hogy megváltoztál
Hogy bízzak benned ezután?
Az voltál régen mint én
Erdő egy város közepén
Úgy szólalsz meg most, mint ők
Az ittlétet máshol keresők
Túl sokszor mondod, hogy “jó”
Elhasznált minket ez a szó
Nincsen semmi rendben
Magunk maradtunk
A kényelemben
Túl könnyű a béke
Bent az ösztön
Kitörne végre
Baszd meg, hogy megszoktad rég
Hogy megkaphatsz bármit, ami szép
Hogy elnyel most mindent a mély
Ha lelked nincs, úgyis belefér