Megrántom a zsinórt
Fekete toll van nálam, s majd egyszer meglátom
Mit kezdjek magammal, mikor jól megbánom
Pedig nem bántam meg semmit, sót nyaltam le sokszor
Kezemről, de mindegy úgyse’ lehetsz doktor
Aki azt mondja majd nekem, hogy 130/60 meg hogy
Mondjam a taj-számom, meg legyen jó sok paplan
A szív fölött, de mégis voltam én már jobban
Minden este itt ülök kapar a papír halkan
Mert wc-n sűrűn vagyok s néha elalszom rajta
De nagy dolgom végeztével még nem mondták, hogy baj van
Most épp megrántom a zsinórt, lecsúszik a csoda
Mondom mindegy, szevasz! –úgyis lehúzlak naponta
Fеlemelem karom, sеgítek magamon
Lerántok egy angyalt, hisz az ő lába sincs talajon
Nem szól ő egy szót sem, ő is olyan mint én
De remélem csak álom, s egyszer mindezt újból kitalálom
Na képzeld mit álmodtam, sárkány voltam jó nagy
Meg felhőt reggeliztem, s pofont adtam a holdnak
Annak, aki engem rondának és nagynak
Nevez és kinevet, hogy „nézd már milyen bamba”
Hogyha ronda vagyok tényleg, bebábozok egyszer
És egy virág szagú, rovarszerű okádja majd le tested
Szép leszek majd akkor, persze ronda nagy hazugság
Mert égő szerelem nélkül szárnyatlan szabadság…