Gagarin

Édes lelkem elvtársak, vár az éter hadd lássak
Olyat mint még ti soha, mi lelkünknek oly ostoba
Hideg az éj a talpa sötét, szívünk színjátéka egész
Lőjjetek fel! - hadd lássam, hadd lássam meg én

Helló édes, ugye nem hiányzom, ugye van helyettem is ki megágyazzon?
Jelentem, nehéz a levegő, hisz itt minden oly kivehető
Én nem beszélek, hisz tudjátok, itt minden úgy van hogy vártátok
De más az érzés és más az elme, itt nincs annyira megkeverve még

Hiszen idefent sírhatnék
De okom nincs, nem is volt
Mikor nektek odalent pirkad még
Nekem egy karnyújtás a hold

A városok zaja mind gomolyfelhő, agyatok fészkes fekete erdő
Karotok bennem de olyan távol, hogy bűzlik tőletek a színészpáholy
Mondták nekem, hogy te vagy az első, meg nemzeti hős és hős megmentő
De én mindezt nem kívánom, csillagok közétek visszavágyom

Édes lelkem elvtársak, vár az éter hadd lássak
Olyat mint még ti soha, mi lelkünknek oly ostoba s nehéz…