Egyedül
Esti Kornél
Itt lakom a városban
A lüktetését megszoktam
Ott vagy fent, a szomszédban
Ott fekszel, ott a sarokban
De csak te vagy fent kettőnkkel
Én itt lakom, idelent
Egyedül
Egyedül
Lecsúsztál az álmomba'
A teraszról a körútra
Ott álltam a legvégén a csúszdának
Úgy, mintha téged várnálak
Úgy, mintha nem volnék itt lent egyedül
Egyedül
Egyedül
Egyedül
Egyedül
Egyedül
Egyedül
Egyedül
Egyedül
Egyedül
Egyedül
Egyedül
Egyedül
Egyedül
Egyedül
Egyedül
Egyedül
Egyedül
Egyedül
Egyedül
Egyedül
Egyеdül
Egyedül
Egyedül
Egyedül