Soha ne kérdezd!
Életem sötét átok,
Benne van a bűn, az örök félelem szülte álmok.
De élvezem, ha űz, ha éget.
S ha rám borul az éj, gyere, magammal viszlek téged.
De soha ne kérdezd, miért, csak élvezd!
Soha ne kérdezd, miért! A lényeg, hogy belül érezd!
De soha ne kérdezd, miért, csak élvezd!
Soha ne kérdezd, miért! Soha ne kérdezd!
Ösztönöm kitölti lényem.
A testem a Tiéd, már semmi nem elég, hát folytasd, kérlek.
De elmegyek, mert hív a reggel,
És újra jön egy hét, remegve, sötét félelemmel.
De soha ne kérdezd, miért, csak élvezd!
Soha ne kérdezd, miért! A lényeg, hogy belül érezd!
De soha ne kérdezd, miért, csak élvezd!
Soha ne kérdezd, miért! Soha ne kérdezd!
Elmész, és hűlt helyed látom.
Még forró nyomok az ágyon,
Égnek a vágytól,
Ne menj még!
Sikoltva nevet az álom,
Megmondta: hiába várom.
Szédít a távol,
Maradj még!
De soha ne kérdezd, miért, csak élvezd!
Soha ne kérdezd, miért! A lényeg, hogy belül érezd!
De soha ne kérdezd, miért, csak élvezd!
Soha ne kérdezd, miért! Soha ne kérdezd!