Jöjj, édes álom!

Jöjj, édes álom!
Jöjj, édes álom!

Szólj, ha eljön az éj, sok apró veszély vár, sötétbe bújtatott báj.
Kérj, s ne aludni térj, ha érzed, hogy tested külön életet él.
Elcsábító, oly izgató, Te akartad, hogy így legyen, az örök hódító.
Nem ámítás, ez így a jó, letakartad a két szemem és elért a végzetem.

Jöjj, édes álom, együtt repülünk felhőkön át, nincs határ.
Távolból őrzi éjszakád, aludj hát, Téged vár.

Nézd, ha elrepülök a felhők közé, vár megannyi csillagos táj.
A hold, a sötét, a fény, a képzelet határtalan uralja lényedet.
Nap, föld remeg, szül, s eltemet, kitaláltad a lényeget, hát álmodj szépeket.
Sok holt idő, perc, nap, hetek, tovatűnnek a bánatok és fáradtan intenek.

Jöjj, édes álom, együtt repülünk felhőkön át, nincs határ.
Távolból őrzi éjszakád, aludj hát, Téged vár.

Jöjj, édes álom, együtt repülünk felhőkön át, nincs határ.
Távolból őrzi éjszakád, aludj hát, Téged vár.

Jöjj, édes álom, együtt repülünk felhőkön át, nincs határ.
Távolból őrzi éjszakád, aludj hát, Téged vár.