Ennek így kellett lennie

Néha kérdezem:
vajon mért, mért pont így történt?
Milyen érv tart itt még mindig mellettem?
Kérdem kinek köszönhetem.
Ide tartozol, hisz az ég ő küldött értem,
Te vigyázol most rám, hogy el ne tévedjek
az élet ezer útján.

Refr.:
Mert ennek így kellett lennie!
Senkinek nem kellett félnie.
Csak öleltél nagyon, és úgy döntöttem hagyom.
Ilyen a szív:
vad és még fiatal, szárnyaló,
tudja, jól mit akar.
Annyira érzi, hogy már nem a régi.

Az élet, amit én, én adnék érted.
Neked érezned kell:
minden érintést, hangot, érzést.
Amit adhatok, neked őrzöm már régen,
hiszen álmodtam már rólad,
S tudtam jól, eljössz értem.

Refr.:
Mert ennek így kellett lennie!
Senkinek nem kellett félnie.
Csak öleltél nagyon, és úgy döntöttem hagyom.
Ilyen a szív:
vad és még fiatal, szárnyaló,
tudja, jól mit akar.
Annyira érzi, hogy már nem a régi.

Az élet, ami egyszer majd tovaszáll
De addig bármi is ér, már ezután ne félj!

Ennek így, ennek így kellett lennie!

Refr.: 2x
Mert ennek így kellett lennie!
Senkinek nem kellett félnie.
Csak öleltél nagyon, és úgy döntöttem hagyom.
Ilyen a szív:
vad és még fiatal, szárnyaló,
tudja, jól mit akar.
Annyira érzi, hogy már nem a régi.