Szineztézia

Nekem fekete volt, s talán kicsit kék,
Szóval szomorú volt a napom, nem kicsikét.
Neked milyened volt – várj csak- megint zöld,
Nem baj, köztünk az érzés fehér,
Míg föld a föld…


R.: És fél6 után, mikor szádhoz a szám,
Festék fakad fel bennünk belül,
S lelkünk vásznára új szín kerül.
Mivel tényleg én senki mást csak Téged,
Kend belém a szíved,
Vérvörösre fess át mindent.
Várlak, fess a vágynak szárnyat,
Mert szállna most, hogy láthat.
A boldogságot kend, és kend…


Hideg lila a hold, s beteg vak az éj,
Leszek Neked a rózsaszíned,
hogy sose félj, sose félj,
Bennem örök a bíbor,
Vad, s nagyon mély…



R.: S hogy fél6 után, megint szádhoz a szám
Festék fakad fel bennünk belül,
S lelkünk vásznára új szín kerül.
Mivel tényleg én senki mást csak Téged,
Kend belém a szíved,
Vérvörösre fess át mindent.
Várlak, fess a vágynak szárnyat,
Mert szállna most, hogy láthat.
A boldogságot kend, és kend…
fél6 után, mikor szádhoz simul a szám
Festék fakad fel bennünk belül,
S lelkünk vásznára új szín kerül.
Mivel tényleg én senki mást csak Téged,
Hát kend belém a szíved,
Vérvörösre fess át mindent.
Várlak, fess a vágynak szárnyat,
Mert szállna most, hogy láthat.
A boldogságot kend végleg Ránk.
Tényleg, én senki mást csak, csak Téged,
Kend belém a szíved,
Vérvörösre fess át mindent
Várlak, fess a vágynak szárnyat,
Mert szállna most hogy láthat,
A boldogságot kend szét, kend végleg Ránk!