Neked!

A híd érzi mi a tét, amit átfog,
amit összébb húzhat.
A kínt ismeri a kő, amit eldobsz,
pedig épp megfogtad.

A perc ez a szörnyű hóhér,
elítél, ha csak rád gondolnék.
Hova szökjek a boldog évek után.
Merre jársz?

Refrén:
Nekem ellenség minden emlékkép,
odahívsz, hova nem mehetek.
Mikor hozzám ér, én majd úgy tennék,
hogy a kéz, ami ringat a tiéd.

Nézd, gyűlölnek a víz színű álmok,
velük változom érzem.
Ne félj! Élni akarok.
Gyere nézd meg, újra van miért élnem.

Az éjjel ébreszt fel ölelés,
az életjel olyan más, ami hozzám bújtatott rég.

Refrén:
Nekem ellenség minden emlékkép,
odahívsz, hova nem mehetek.
Mikor hozzám ér, én majd úgy tennék,
hogy a kéz, ami ringat a tiéd.

Túl nagy az erő, mi hozzám rendelt, majd elvet.
Új dalról álmodtál, de bélbe maradt, ennyit hagytál rám.

Nekem ellenség minden emlékkép,
hangtalanul követ a fény.
Mikor hozzám ér, én majd úgy tennék,
ami fáj egy semmiség.

Nekem ellenség minden emlékkép. (Látlak téged)
Kicsit hozzám érsz, kicsit úgy tennék.