Csak az másnak szólt
Tibor Wilhelm
Csak az másnak szólt
Miért mondod mindig, hogy félsz
Vártad, hogy szép lesz az új nap
Nem képzelsz, és nem remélsz,
A leghosszabb éjszakán túl vagy
Emlékszel szebb időkre
Láttad, hogy virágba borul a táj
Csak az másnak szólt
Csak az máskor volt
Csak az más hely volt
Csontunkig dermedt a föld
Az út mentén megvakult lámpák
Ködlepte halvány jövőnk
Elhalkult árnyunkat látják
Lépkedünk, az utca csendes
Várjunk, hogy virágba borul a táj
Csak az másnak szólt
Csak az máskor volt
Csak az más hely volt
Miért mondod mindig, hogy félsz
A leghosszabb éjszakán túl vagy
Ha megszólalsz, arról beszélsz
Egyszer majd mégis lesz holnap
Kitárjuk az összes ajtót
Nézzük, hogy virágba borul a táj
És az értünk volt
És az rólunk szólt
És az értünk volt
És az rólunk szólt