Bukott angyal

Véget ért az átok, végre már látok,
Nem nyelt el az ár, mikor az egész élet fáj,
Én és a világ egy romlott házaspár.
Én megcsalom őt és ő, megcsal engem Válok!!
Mikor a pillanatra várok ez egy temetetlen árok,
A gondolatok közt mállok,
Párás szemüvegen át, idillikus párok,
De túl színes a magazin a divat meg a sztárok.
Én a tűz mellett járok ahol elégnek az álmok,
És akkor is átmegyek rajtatok ha odaálltok.
Az életem egy szerelem, de állandóan terelem,
A tudatom a fegyverem és tudatom, hogy bevetem.
Az úton sok az akadály és én sokszor estem,
Kiedzettem a testem, ahogy a gondolatot festem,
Festem a képeket mer' ismerem a népeket,
Az élet kemény játék nekem ne meséljél szépeket.
Anyuci és apuci, megvehet mindent, de nem vehet neked tudást,
Hogyha elindul a verseny akkor kibírjad a futást,
Mert az igazi győztesek ismerik a bukást.
Elbuknak az angyalok vércseppek a kardon,
Kézenfogva magammal sétálok a parton,
Könnyű úton nagy fény, könnycseppek az arcon....
Ez a harcom, megütheted az arcom, én akkor is odatartom.
Azt mutatok mit akarok nem érdekel ki nézi,
De csak az hallgasson engem aki tényleg érzi.
Nem vagyok depó, köpök a világra,
Szarok a pénzre és a kétszínű pinákra.
A gyűlölet a világon a legerősebb méreg,
Kirág mindent belülről a legkeményebb féreg,
És a legpuhább szíveken van a legkeményebb kéreg.
Megfagyaszt a környezet egy jégpáncélon élek,
Félek!!!!!!!!!Az elhagyott hitek,
Budapesti lámpa fény, mardosó hideg,
Félelem a napoktól a karcoló ideg,
Az elfojtott érzések, harcoló szívek.
El suhannak az évek az ablakból integetnek,
Örülnek a bűnösök mer' végre kint lehetnek.
Azt mondtad hogy szeretsz és azt mondod hogy értesz,
Most azt mondod hogy gyűlölsz de látom mégis féltesz....