Cella (feat. Miss Mood)

Miss Mood (Refrén)

Nem túl nagy a zaj, a csend betakar
Jól tudod ez felemészt összezavar
De szól a zenénk, dúdolnék
Mintha soha nem érne véget az éj, hey

Rico

A saját félelmem az ami szanaszéjjel nyiszál
És ő az aki nem feléd taszigál
De még mielőtt a 21 gramm belőlem kiszáll
Reménykedem, hogy véget ér belül ez a viszály
Mert háborog egy tenger bennem folyton
És mondani szeretném de végül mindig elfojtom
Próbálom nyugtatni magam, hogy holnap megoldom
De nem jönnek a szavak megint csak magamat oltom
De miért nem mondom?
Miért van, hogy tele van a szívemmel a torkom
De miért nem mondom?
Miért van, hogy tele van a szívemmel a torkom?

Miss Mood (Refrén)

Nem túl nagy a zaj, a csend betakar
Jól tudod ez felemészt összezavar
De szól a zenénk, dúdolnék
Mintha soha nem érne véget az éj, hey

Rico

Egyedül érzem magamat nélküled mint egy vándor
De csak az ér el téged aki bátor
Úgyhogy mától, harapnom kell mint egy aligátor
Hogy leszakadjon a láncom és minden ami gátol
Belefáradtam hogy én legyek a gyáva
Hogy a családfámnak én legyek a törött ága
Mert túl rövid ez az élet és túl drága
Ahhoz hogy én legyek az igazam hazugsága
De miért nem mondom?
Miért van, hogy tele van a szívemmel a torkom
De miért nem mondom?
Miért van, hogy tele van a szívemmel a torkom?

Miss Mood (Bridge)

Van, hogy a sorsunk csak hipnotizál
Az élet színdarab, kell hogy improvizálj
Tiéd a főszerep, minden rajtad áll
Ne várj!

Miss Mood (Refrén)

Nem túl nagy a zaj, a csend betakar
Jól tudod ez felemészt összezavar
De szól a zenénk, dúdolnék
Mintha soha nem érne véget az éj, hey