Jó étvágyat

Jó étvágyat!

Keményen forgattam,
megzuhant az agyam.
Végül is döntöttem,
megeszem magam.
Hát rést nyitok arcomon,
nevezve szájnak,
és fogaim mindjárt
húsomba vájnak.

Rögtön az agyamat
megkóstolom,
mielött az egészet
meggondolom.
Aztán a szemem,
nehogy visszanézzek,
majd a lábam,
nehogy visszalépjek.

Harmadik fogás
tehát a lábam.
Szagoltam eleget
mindig utáltam.
Többé úgysem kell,
már sehová sem megyek.
nem is lábadozok,
hisz nem vagyok beteg.

Ezután a hátsó
feleim jönnek,
nehogy rajtuk
újra visszajöjjek.
Hogy magamat többé
már ne emésszem,
a gyomrom is leküzdöm egészen.

Már alig vagyok
jelen a mában,
Megmaradt szerveim is
eltünnek a számban.
Ujjam a torkomban,
öklendezek,
de de magamba fordulva
örvendezek.

 
Végül számba
veszem a számat,
Az elhagyott világnak
fordítva hátat.
Magamat többé
már nem mutatom.
Így tudatom, hogy
már nincs tudatom.