Gondolatok tegnapról

Ezek gondolatok tegnapról beleszáradva a pohárba
Egyik lábbal a föld felett a másikkal a mocsárban
Gondolatok tegnapról meg pár emlék a szemedről
A helyedbe lépnék, ha elmehetnék a helyemről
Elég lenne, ezekből egyszer megértsem, miért szidsz
Pedig csak ülök és írok még alig múlt fél 10
Semmi tré liszt csak a szokásos száraz bor
Ez még mindig az a régi pont ma iszom századszor
Olyan, mint a szád volt nem fogható semmihez
Csoda hogy még elviselsz, mert túlságosan jól ismersz
Árultam az életem kilóra pár piacon
De a vásárlókat Én sajnos mindig elriasztom
A vászon még viaszkos csak egy rongyos lábtörlő
Töröld bele a lábad majd az éjszakát átköltöm
A beat-em bűnöző minden sorom járőr
A szívem mit üldözök és Ő mindig rám lő

Minden nap csak figyelem, ahogy köpköditek egymást
A szeretet egy lufi, ami a nagy viharban elszállt és
Hány hetünk ment rá arra, hogy kibéküljünk
Mert akit a tükörben láttunk sajna ő is fél tőlünk
És ez érthető csak bujkálunk a bokrok közt
És hangosan kijelentjük, hogy basszus ez, de rosszkor jött
Ez már csak ilyen, hogy léphess, ahhoz dobnod kell
És Én dobtam kérlek, istenem majd oldozz fel
Nem hiszem, hogy bűn igaz volt miatta könnycsepp
Ami a nehézségek árán a végére nagy kő lett
Széttört a földön és a darabjain lépkedek
Miközben porrá taposom az elmúlt éveket
Remélem tényleg lesz majd fotó, amin nem én
Hanem egy fiú, aki szeret egy hozzád való legény
Ha lehet, akkor mennék és tudom, hogy te elengedsz
De ígérem az útra valód mindörökké velem lesz

Hajnalok hajnala azt gondolnád, megihlet
Pedig csak részegen kérdezem „basszus, már megint ez?”
Meddig tanul az ember, meddig jár a korsó
Lehet pár eltörött pohár lesz majd a koporsóm
Én csak csinálom mikrofon meg nagyszínpad
Üss meg, verj meg csak még pár sort had írjak
Fura, hogy nagyítasz, én az apróságokat szeretem
Nyugodtan gyanítgass, de ez őszinte szerelem volt
Voltam sínen és volt, hogy már kisiklott
Hallgatnak 10-en, de ők megértik, hogy mit írok ez
Olyan emberi, minthogy közeledtem hozzád
De esély se volt, hogy letéphessem a szoknyád
Ha félek korlát, de kiszakítani nem lehet
A börtönöm voltál és a magányba vissza nem megyek
Mert egyedül szar, egyedül nem vicces
Egyedül az a baj, hogy több borom már nincsen