Intro

Ha nem veszi észre senki lopva a szerelemhez osonok és megérintem
illatát magambaszívom, emlékét elorzom, magammal viszem
és rideg estéimen lámpásomba gyújtom
ez már nem a csoda várása, nem a mindent elsöprő szent érzelem,
mert boldoggá tesz minden reménnyé hazudott pillanat
ittmaradt morzsája megtorpant ifjú örömöknek
módolt mosolyok szívembe megtört ragyogásoknak
és örülnöm kell annak is, ha mások boldogok
akkor is, ha én a gyötrelemnek, a magánynak hódolok
derűm kínok közt nehezen gyömöszölöm át álarcaim tömör falán
s azt remélem talán lesz majd ki lelkemen viselt vigyorgó maszkom mögött rámtalál
Hazug, kemény felhők alatt tűként hullanak rám az igazság véres cseppjei
nem akarok már többé magam ellen véteni
átkarolom a társammá lett időt
és érzem, együtt hozzuk el a jövőt

Együtt ne sírjon velem senki!
Nem kell jóbarát,nem kell áruló
Együtt ne sírjon velem senki
Ez az út csak egyedül járható
Együtt ne sírjon velem senki
A holdat így is erősen látom!
Együtt ne sírjon velem senki
Egyedül zokogok, s állok a világon
Egyedül zokogok, s állok a világon
S lám a vérveres karmok elszelidült pajzsokké válnak
S lám a vérveres karmok elszelidült pajzsokké válnak
S lám a vérveres karmok elszelidült pajzsokké válnak
S lám a vérveres karmok elszelidült pajzsokké válnak