Metamorfózis I.
Bölcsőnk a romokon állt
Rokonaink mind körülvettek
Fogakat rejtő bájmosollyal
Néztünk, ha ránknevettek
Tetszett a verekedés
Moziban lestük, hogy csinálják
Kirakatok közt álmodoztunk
Fentről a gazdagság figyelt ránk
Később a füstkarikát
Közösen fújtuk szép kerekre
Valaki fogta s átjutottunk
Sorban, szédelegve
Gyönge az anyai kéz
Vihar elől már senki nem véd
Anyai kézből szertehullva
Körmünk az élet húsába tép
Sírhatsz, ha megölelünk
Szavaink ízét úgysem érzed
Fiaid voltunk távozáskor
Mások, kik visszatérnek
Borból mi nem ihatunk
Poharat szánkkal összezúznánk
Te, aki szültél szenvedéssel
Többé te sem ismerhetsz ránk