Égi vándor
Néha még álmodom
Bíborszínű alkonyon
Oly messze van titokzatos hazám
Vissza már nem térhetek
Soha talán
A város vár s én indulok
Még néhány nap, és ott vagyok
S feladva mindent közéjük állok én
Nem a Földön születtem, de ez a föld a végzetem
Egy lány is vár, s egy éjszakán
Rémülten néz reám
Megérti majd, hiába titkolom
Hogy én egy más világhoz tartozom
Nem a Földön születtem,
De ez a föld a végzetem.