Itt sikoly nincs
(Koós János):
Rajta, harcra hej-hó!
Vár ma egy kis ízes falat, mit bekapni oly jó.
Hogyha már így összejöttünk,
Lesz kis ez meg az ma köztünk.
Az a kis kacsó mint bársony,
Hozzám ér, hogy felcsigázzon.
Rajta hát!
(Cserháti Zsuzsa):
Nincs tovább.
(Koós János):
Ég a vágy!
(Cserháti Zsuzsa):
Szégyellős, szégyellős,
Szende nőcske volnék, nem kimondott hős.
Most, hogy pislaszem nincs rajtunk,
Összekoccanhatna ajkunk,
Tán csak atyai csók szintjén,
Bár bevallom, félek szintén.
Szégyellős, mint én!
(Koós János):
Itt egy gomb, ott egy comb,
Hű de szép hatalmas domb.
Rajta hűs, selymes lomb,
Ó, mily áldott hűvös tájék,
Hozzá lepkeszárnyon szállnék.
Itt egy fartő, ott egy lágyék,
Itt egy csípő, csíp a szándék.
Rajta hát!
(Cserháti Zsuzsa):
Nincs tovább.
(Koós János):
Ég a vágy!
(Cserháti Zsuzsa):
Szégyellős, szégyellős,
Szende nőcske volnék, nem kimondott hős.
Most, hogy pislaszem nincs rajtunk,
Összekoccanhatna ajkunk,
Tán csak atyai csók szintjén,
Bár bevallom, félek szintén.
Szégyellős, mint én!
Ön, mint éhes vadkan,
Egy kis őzgidát meg támad.
Így mi jó van abban?
Ám ha így megy önként,
Akkor semmi rossz nem történt.
(Koós János):
Sűrű köd van, sűrű fátyol,
Nincs itt kérném egy kis sátor,
Benne ágy?
(Cserháti Zsuzsa):
Nincs tovább.
(Koós János):
Ég a vágy!
Szégyellős, szégyellős,
Szende bébi volnék, nem kimondott hős.
Ám ha két szemünk lehunynánk,
és a ködben összebújnák,
Ah, mit tenne ön a végén,
Ott a vérforraló csöndben!?
Szégyellős lennék én,
Szégyellős lennék én,
(Együtt):
Szégyellős úgy, mint én!