Kapu előtt
Végtelen ez az érzés
Mindent megváltoztat
Féktelen ez a vágy…
Fáradtan, a sötétbe zárva
Egyhelyben állva
Céltalan a magány…
Mutasd mennyit ér a fény!
Mondd el mennyit érek én!…
Réges-rég,
Mikor a szépség még csak
Könyvekben volt –
Életem derekán.
Elhittem –
Ha a lelkem rácsok mögé
zárom,
Jobban elviselem
Ami fáj.
Visszájára fordult minden –
Érzem, nagy a vágy
Indulnék és átlépném a
Valóság Kapuját…
Éltető Remény
Elvakít a fény
Újra kék az ég
Éltető Remény
Elvakít a fény
Meghasad a jég…
Nem lesz jobb
Nem lesz szebb
De mégiscsak
Jobb, mint bent
Nem lett jobb
Nem lett szebb
De mégis
Jobb, mint BENT…
Visszájára fordult minden –
Érzem, nagy a vágy
Indulnék és átlépném a
Valóság Kapuját…