Apokalipszis

Az utolsó napon még beköszöntek hozzám a fák...

Eltemették a napot,
megölték a holnapot,
ránk zuhan a végtelen,
az önpusztító értelem!

Felsikoltanak a fák,
izzó szél hoz gyors halált,
hegyek dőlnek, omlanak,
a kövek összeolvadnak!

A tűz a Földre költözött,
a világ lángba öltözött,
morajlik a mindenség!
Itt az óra, itt a vég!


Hiába a küzdelem,
senkinek sincs kegyelem,
hiába volt az életem,
semmit nem ér az értelem!

Napfényből lett sűrű éj
Korommá vált a szenvedély
Nagyvárosból temető,
Hamuból lett a szemfedő!

- Szóló -

Nem köszönnek rám a fák,
a romokon nem nő virág,
elhomályosul a múlt,
sehová sem vezet út!

Ami élő volt, most holt,
minden elmúlik, mi volt,
semmi nem élhet tovább,
hamuvá ég a világ!

***

Ég az ágyam, ég a ház
ég a város, ég a világ,
ég a föld és lángban az ég
elégsz te is és elégek én!

Lángban áll, pusztul az élet,
minden véget ér!
Lángban áll, pusztul az élet,
Minden, minden véget ér!

- Szóló -

Lángban áll, pusztul az élet,
minden véget ér!
Lángban áll, pusztul az élet,
Minden, minden véget ér!