Igaz mesék

Fekete az éj,
Gyönyörû a Hold,
Igaz meséket
Szülnek a csillagok...

Kusza erdei ösvény,
Vérszínû most az alkonyat,
Szarvas szökken a bokrokon át,
Éneklõ madarak.

Éjbe fordul az alkony,
Ránk telepszik az éjszaka,
Telihold ezüstszín udvara,
Tündérfuvola.

Fekete az éj,
Gyönyörû a Hold,
Igaz meséket
Szülnek a csillagok...

Tündérek éji tánca,
Andalító az énekük,
Rejtett tisztáson alszik a vad,
Nincs miért félniük.

Törpék, vállukon csákány,
Sziklák közt élik életük,
Repülõ, csodaszép pegazus,
Óvja fönn rejtekük.

Fekete az éj,
Gyönyörû a Hold,
Igaz meséket
Szülnek a csillagok...

Döndül harci dob,
Roppan magas szikla,
Jönnek démonok,
Kardjukon vér csorog.

Parázsló szemük,
Undorító arcuk,
Szörnyû mindenük,
Mind gonosz fantomok.

Minden hajnalon,
Fegyver vívni kész,
Minden nappalon,
Ember halni kész.

Minden szánalom,
Itt semmit sem ér,
Így most hallhatod,
Az Igaz mesét.

Mennydörög az ég,
Sötét felhõk gyûlnek,
Irtóztatóan szép,
Az égõ õrtorony.

Megrendül az ég,
Megnyílnak a sírok,
Feltámad a jég,
Gonosz, halott harcosok.

Minden hajnalon,
Fegyver vívni kész,
Minden nappalon,
Ember halni kész.

Minden szánalom,
Itt semmit sem ér,
Így most hallhatod,
Az Igaz mesét.