Ég veled!
Nem kell semmi csak, hogy halljad.
Nem kell semmi csak, hogy halljad,
nem kellett semmi csak, hogy érezzem az ajkad
akartalak téged, és tudod ez nem mai mese
nem tudom kimondani amíg, nem mondod ki te se
csak nevetek, baby ha tudom azt, hogy te is nevetsz
legyél boldog akkor is, hogy ha boldog mással lehetsz
érzek itt, belül és amit érzek tudom nem hamis
tudom minden minden egyes pillantásból, hogy te vagy az is
ismerlek jól tudom, hogy örömet okoz a dalom
ismersz baby tudod, hogy én mindig magam adom
neked szól ez amit az élet írt meg lapon
legyen hát ez tőlem egy vallomás a mai napon
sok szép perc együtt töltött napok
csak te meg én ketten és elhittük, hogy lesz még az úgy
sok szép emléket, viszek el akármerre megyek
ne félts mert megtanultam, hogy mindig magam legyek
refrén 2x
Bármerre is, fúj a szél az utamon én mindig emlékezni fogok rád örökké
megígérem neked éljél boldogan az életed ne gondolj semmi rosszra
mindig csak a szépre, tudom én is mint az utazók megyünk az úton
és tudom azt, hogy mindig lesz más (lesz más) csak azokat a perceket
nézem vissza mindig a mozinkból amikor boldogok voltunk, nem mást.
Mindössze két szó, nem, ez már a vége
hogyha vége jobb ha tovább léptek végre
engedd el azt akit szeretsz, hogyha veled nem boldog
hidd el csak ez lehet mind a kettőtöknek a legjobb
együtt eltöltött időt az ember nem felejt el de
jobban jár ha az élettől néhány pofont benyel
a múltamban ezért már jó pár ember elveszett
aki már ezerszer felállt már ezerszer esett
ne engem tanítsatok az életre tudom milyen
kibaszol mindenkit, kibaszás hogyha kibassz ilyen
kergettem már el nem egy kamu spant nem egy verebet is
tudom, hogy fáj ha szeretnek megtörtént velem ez is
hidd el én felemelem a mezem csak a repp vezet
aki megérdemelte mától adok kezet
csak a sajátom érdekel nem más világ
a hitetek érdekel engem már nem az imák
refrén 2x
Bármerre is fúj a szél az utamon én mindig emlékezni fogok rád örökké
megígérem neked éljél boldogan az életed ne gondolj semmi rosszra
mindig csak a szépre, tudom én is mint az utazók megyünk az úton
és tudom azt, hogy mindig lesz más (lesz más) csak azokat a perceket
nézem vissza mindig a mozinkból amikor boldogok voltunk, nem mást.