Szívem egy vándorcigány (Il cuore è uno zingaro)

A szívem mélyén fájó, nyílt seb égett,
úgy égett, úgy égett.
Eltagadtam és azt mondtam, hogy téved,
hogy téved, hogy téved.
Én éreztem, hogy mindennek vége,
ő nem szólt semmit, nézett csak rám,
És arra kért, hogy forduljak félre,
míg búcsúzáskor így szólt hozzám:

Mondd mit tegyek hát,
ha szívem egy vándorcigány.
Oly szabadon jár
és mindig új vágyak után.
Egy nyugtalan szív,
mely pihenni még most sem bír,
És nem nyugszik meg végleg soha tán,
ó, soha talán, talán.
Már soha talán...

Egy évvel később újra viszontláttam,
csak álltam, csak álltam.
Ő átölelt és meghívott egy bárba,
egy táncra, egy táncra.
Én azt feleltem, sajnálom várnak,
mert feltört bennem büszkén a múlt,
De szívem mélyén zokogva álltam,
itt búcsúzáskor arcom kigyúlt:

Mondd mit tegyek hát,
ha szívem egy vándorcigány.
Oly szabadon jár
és mindig új vágyak után.
Egy nyugtalan szív,
mely pihenni még most sem bír,
És nem nyugszik meg végleg soha tán,
ó, soha talán, talán.
Ó, soha talán...

Lá-lá-lá ...

Egy nyugtalan szív,
mely pihenni még most sem bír,
És nem nyugszik meg végleg soha tán
ó, soha talán, talán.
Ó, soha talán...

Lá-lá-lá ...