Karácsony óta

Karácsony este volt, a hó esett,
az utcán alig jártak emberek.
A házak világító ablakszeme közt
társtalanul csavarogtam én.
Egyszer csak hallok apró lépteket,
társtalanságban társam érkezett.
A lámpák árulkodó fénycsóváinál
jöttél te már.

Karácsony este volt, a hó esett,
beléd karolni, ó, de jólesett.
Ezernyi hópehely csillogott,
a többit már tudod. Ó-hó-hó!
Karácsony óta egyfolytában
furcsán ver a szívem.
Karácsony óta egyfolytában
én nem tudom, mi van velem.

Karácsony óta egyfolytában
üldöz a szerelem.
Ez a te műved, nem vitás,
te okoztad senki más.

Futottam én az orvosomhoz,
hátha mond egy okos szót.
Megnézte ő a képedet,
és önmagának írt fel nyugtatót. Ó!

Karácsony óta egyfolytában
furcsán ver a szívem.
Ez a te műved, nem vitás,
te okoztad senki más.

Futottam én az orvosomhoz,
hátha mond egy okos szót.
Megnézte ő a képedet,
és önmagának írt fel nyugtatót. Ó!

Karácsony óta egyfolytában
furcsán ver a szívem.
Ez a te műved, nem vitás,
ez a te műved, nem vitás,
ez a te műved, nem vitás,
te okoztad, senki más.