Akit én szeretek
Breitner János, Szenes Iván
Akit én szeretek, mindennél drágább,
Akit én szeretek, nem adnám én,
Akit homlokon csókol a múzsa,
Sem álmodhat szebbet.
Csodaszép a világ, hiszen érzem, hogy ő az enyém.
Holnap ellopom én a hajnal fényét.
Sugarát fonom én hajad köré.
És a napsugarakból
Egy nagy koszorúra letépek,
Hogy örökké a fénybe’ legyen,
Akit én szeretek.
Az álmok vonatán utazunk, drágám.
Hegyi alagúton át, kék vizek felé.
A csók az útitárs ezen az úton,
Nem kell már sohase más,
Te vagy a végállomás...
Akit én szeretek...