Szerény nyúl
Kollár Klemencz László, Kollár-Klemencz László
A szerény nyúl, ha teheti,
nem fut fejjel rétnek neki,
csak fölé áll és vár,
ahogy lassan a fű
az orra alá áll.
A szerény nyúl, ha teheti,
a sűrű erdőt kerüli,
az élet ott nem megy neki.
A szerény nyúl szeme,
mint a lusta led,
a világ piros pillantásába mered.
És a szerény nyúl
néha csak döbbenten
ül benne a ködben.
A szerény nyúl, ha teheti,
nem fut fejjel rétnek neki,
csak fölé áll és vár,
ahogy lassan a fű
az orra alá áll.
Mikor minden hirtelen
üres és kerek,
mikor már nem biciklizik
az úton gyerek,
szerényen melegben s hidegben
hagyni mindig,
hogy ami van,
az legyen.
Nem várni a tavaszt,
nem megállítani a felhőt
a szélfútta égen,
hagyni, ha futni akar,
hagyni elfutni a szélen...