Aludni kár
Márton Ákos
Mikor a kezem a jól ismert helyen
Végre újra kutatni kezd
Pár hónap szünet, amivel büntet
A lány, aki mindent komolyan vesz
Ez nem volt könnyű, és ami szörnyű
Hogy alig hitte el a mesémet
Minden, ami maradt az valami zamat
Ami a nyelvem hegyén beérett
Utolsó dallam
Már nem fáj
Még egyszer halljam
Aludni kár
Fejemben a dallam, véremben a hajlam
Szülöttem legyen valami vidám
Amiből érzi, vagy legalább kérdi:
Ezek után rám vajon mi vár
Úgy kéri, hogy jöjjek vagy legalább törjek
Ezen a monoton „minden percen”
Rimánkodik csöndben, de a kezemre förmed
Élvezi, hogy kínozhat engem
Utolsó dallam
Már nem fáj
Még egyszer halljam
Aludni kár