Adta alám

Az éjszaka make-upja mögé megbújva,
túl a színeken élt ő, a névtelen.

Ne hívd, majd megtalál! Csak az alkalomra vár.
Hanghullámokon, elkap egy szép napon.

Futnék utána, csak tudnám merre.
Ki hagyta így a színeket összekeverve?
Ahol a kezdet, ott a vége.
nem tudom, hogy honnan és azt sem, hogy merre ....

Refrén:
Ment, és közben nem kérdezett semmit.
Ő már tudta nagyon jól,
Ez most csak kalandról szól,
nevét sem mondta, csak:
Adta alám a lovat a fülembe.
Adta alám a lovat a fülembe.

Fejére húzta nappal a felhőt,
A gyűrűs ujja köré tekergőt.
Szíve kezében, lelkem harangja
Az éj sötét zugába hív kalandra.

Torkomban tövis, agyamban csákány.
Felmászott hozzám, holtan talált rám.

Minden ott kezdődik el,
Ahol a világ térdepel.
Minden ott kezdődik el,
ahol már nem érnek el.

Refrén: 4x
Ment, és közben nem kérdezett semmit.
Ő már tudta nagyon jól,
Ez most csak Kalandról szól,
nevét sem mondta, csak:
Adta alám a lovat a fülembe.
Adta alám a lovat a fülembe.