Elmentél messzire
Szatai Gábor, Vilmányi Gábor, Vilmányi Zsuzsanna
Elmentél messzire gyönyörű kedvesem,
Erdőkön, mezőkön nyomodat keresem,
Hajnali hűs szélben halkan hallom hangod,
Kék tavak tükrében megpillantom arcod.
Hófehér szirmokkal ágyam megvetettem,
Ezüstcsillag fényből takarómat szőttem,
Gyönyörű kedvesem heverj ide mellém,
Húzz oda magadhoz, mint végtelen örvény.
Mint szarvas, hűs vízre úgy szomjazom utánad,
Elmentél messzire, mégis visszavárlak,
Erős a szerelem lángja tűznek lángja,
Keserű könnyem hull ünneplő ruhámra.
[hegedű]
Porba teszem számat, úgy földre sújt a bánat,
Gyöngye szívem nehéz, kalodába zártad,
Ha egyszer visszajössz, többet nem eresztlek,
Gyönyörű kedvesem, örökre szeretlek,
Gyönyörű kedvesem, örökre szeretlek.
[furulya]