Bevezető

Szól a felvezető akkord,
Lazán semmi mézek- mázak,
Erre mozdulnak a srácok,
Segget riszálnak a lányok.
Dupla generátor hajtja motort,
A határ csak az ég,
A nyugat nem variál, nem cicózik,
Gyerünk héj.
Lefoglalva az alkalom,
A strófa kordont alkot,
Nálunk a kultúra, tanulmány,
Virtuózabb lett a sztájlunk
Bátran állunk próba elé
Itt hősi mivolt
A mérce viszonylagos,
De a rapped legyen csiszold.


Tárd ki az ablakot,
Ismét nálunk kel a nap,
Átbányászom magam a felhőkön,
Hogy a hasadra süssek,
Majd összeüssek a mi nap,
Valami finomat, mi tápláló,
Mi hizlalja a májat, csak el ne
Feledkezz a számláról.
Beragadt agyak, süket fülek,
Várnak áldást, egy jobb bánás,
Hogy megszüntesse valaki,
Ezt az égető fájást.
Nyisd meg a csapot,
Hadd folyjunk belőle végre,
Hogy friss kelléke legyünk
Minden ember reggelének.




Az évek sorai, melyekben elbújtam, küzdöttem,
Egy név lebegett előttem: Hősök, én ennek léteztem.
Ha nem tudtam kérdeztem, nevettem, néha véreztem,
Ha késztetést éreztem, a kezemet széttettem,
Sokakat sértettem, sokakat vigasztaltam, a vállamon sírtak.
Egy búcsú könny, vagy öröm csepp, engem mindig megtaláltak.
Én mindig a helyemen voltam, egy csoport én erről szóltam,
Én ennek éltem a helyemet kértem, s most megtaláltam.


Én magamba szívom, amit ti kifújtok rám,
Én ettől bölcsebb leszek, és inkább maradok némán
Csak a tollam útján, a tinta nyomán, a papírformán,
A betűket fonván, nem szépítek, mint Torgyán.
A kormány egy botrány, add le voksod döntsd el a saját sorsod
Aztán kővel etetnek amitől elkopik a fogsorod
Hűtlen kezed fogja ezekben a percekben,
De tudod, kettőnk közül nem én ülök a majomketrecben.