Karma

A sötétség körbe zár,
Az istenem régen messze jár,
Eldobott már, már, már,
Nincs szükség rá,rá,rá.
De tudom a fény elkísér,
És a nap egyszer visszatér.
A felhő elszáll, száll, száll.
Az eső eláll, áll, áll.

Magamnak okoztam, én mindegyik nagy törésem,
Kiürült a táram, már nincsen több baklövésem.
Bőrömön a nyoma, mindannak amit megéltem,
Összetörtem, mennyi lány szívében volt a késem.

Tudod a préda, az aki látszik, hogy csak áll a trében,
Van az úgy néha, pörög a másik oldalán az érem.
De leszek én az, aki vadászik rátok, forr a vérem,
Lehet a véna fekete, látszik hogyha vág a késem.

Eleget fájt a sokadik álca, amiben folyton úszol,
Mer' az a gáz, ha nevet a kígyó, amíg a földön kúszol.
Beléd is vág, a nyakon a lánc, szabadulnál a múlttól,
Sose bocsát meg ez a srác, csak a dalaiba csúfol.

A sötétség körbe zár,
Az istenem régen messze jár,
Eldobott már, már, már,
Nincs szükség rá,rá,rá.
De tudom a fény elkísér,
És a nap egyszer visszatér.
A felhő elszáll, száll, száll.
Az eső eláll, áll, áll.

Tudod, a gyenge ember sokszor adja fel,
Jobb emberré akar válni, de csak gondolatban mer.
Dobom a mélybe, minden rosszat én elégetek,
Az egész csak egy képzelet, de leszűröm a lényeget.

Felül a csillag mutat az útra, amire lépni kéne,
Velem az illat, ami csak húzna vissza még a trébe.
Valami villan, nekem azt súgja minden éber énem,
Végleg nyugodtan tilthat, neki majd újra mondom véleményem.

Röhög a nép, mert neked nem szent, és a sztorit kitetted,
Önös a cél, ez soha sem ment veled, na mondd mi lettem.
Jöhet a vég, én várom itt lent, már mindent eltemettem,
És csak dörög az ég, és dühösek fent, mert annyi rosszat tettem.

A sötétség körbe zár,
Az istenem régen messze jár,
Eldobott már, már, már,
Nincs szükség rá,rá,rá.
De tudom a fény elkísér,
És a nap egyszer visszatér.
A felhő elszáll, száll, száll.
Az eső eláll, áll, áll.