Nélküled

Nélküled járok utamon,
Te nem kísérsz már engem többet.
Minden álmomban Veled vagyok,
de Te nem ejtesz már értem könnyet rég.

Kérlek hagyd, hogy újra éljük
a szenvedélyt, amit mindketten érzünk,
szólj, engedd meg, hogy elmondhassam
távol Tőled miért fáj...

rfr.
Látom az arcod, és hallom a hangod,
mégis idegennek érzem,
kellesz nekem, kellek Neked,
oh kérlek hagyd, hogy így legyen!
Látom az arcod, és hallom a hangod,
mégsem érezhetem többet a csókot Veled, csókot Veled,
hagyd, hogy megtegyem!

Csillag, mely nekünk ragyog,
elsötétül az éjjeli ködben.
Minden szavad én hallgatom,
de csak egy néma hang, ki engem kérdez rég.

Kérlek hagyd, hogy újra éljük
a szenvedélyt, amit mindketten érzünk,
szólj, engedd meg, hogy elmondhassam
távol Tőled miért fáj...

rfr.
Látom az arcod...

Mondd miért szól távol, oly messziről a hangod?
Mondd miért nem érzem, úgy hiányzik a csókod?

rfr.
Látom az arcod...