Nem szóval mondom én
(Molly):
Miért nem mondod nekem
soha azt, hogy szeretsz?
(Sam):
De hisz tudod
(Molly):
Akkor miért nem mondod?
(Sam):
Nem szóval mondom én,
mert a nyelv az túl szegény,
de egy álmos reggelen,
ha a kávét beviszem,
az is vallomás szívem
(Molly):
De én szívesen hallanám azt a szót olykor,
csak párszor, nem is sokszor
bár tény, hogy szó nélkül is tény,
na jó ne erőltesd drága Sam, hisz érzem én
a szemeidet látva szíved hallom majd,
s hogy kettőnk között nincs titok,
de nem volna baj, ha néha mégis
csak mondanád, azt hogy szeretsz,
hogy úgy szeretsz pont ahogyan én,
azt nem kérem hogy térdelj elém,
csak hogy átölelj s a fülembe súgd,
azt a butácska szót, tényleg csak súgd,
ki ne mondd
(Sam):
Tudom másnak ez csak szó,
ami olcsón, könnyen mondható,
nekem drágám
(Molly):
Biztos úgy érzik, hogy ez fontos
(Sam):
Pont ez a baj drágám, hidd el,
nem mondják valami nagy hittel,
mert ha érzed át is éled,
nem kell hangoztatni, mint egy tirádát
(Molly):
Én értem, amit mondasz Sam,
de vágyom rá mégis,
mert néha a félelem ide fészkel,
orvul belém száll,
és erre nincs jobb nyugtató,
hát ne sajnáld hisz tényleg csak egy szó,
ha nem úgy is jó,
mert nincs soha bennem kétely
de te rejtegeted, bármit érzel,
mit is érzel, jaj miért mondod
miért szégyelled még,
a gyengédség az nem gyengeség,
gőzöm sincsen, hogy kérjem még,
egyszer kibökhetnéd Sam, hálás lennék
szólj egyetlen szót,
mondd mért fáj úgy egy kis kedvesség,
(Sam):
Nem lehet benned kétely,
mit is ér, mire jó a kényszer
hiszen érzel
egy jó dal arra jó,
ami nem kimondható,
már volt hogy főztem rád,
és a fürdő hányszor várt
Ha simogatlak én,
ha a hátad megmosom,
és a közös fogmosás,
álmos összeborulás,
és a sok nagy röhögés,
mennyi boldog ébredés,
miért, miért kell még egy szó
(Molly):
Mert ez egy szerelmes szó Sam
(Sam):
Hidd el elég a csókom
(Molly):
Érzem már
(Együtt):
Ne szólj, csak ölelj át