Egy Pillanat
[„Egy Pillanat” dalszöveg]
[Refrén]
Egy-egy pillanat, egy kép, miért bármit megtennék
Visszarepülnék a múltba, darabokra szakadnék
Molekulákra hasadnék, csak hogy láthassam a lelked
A nappalt, az éjt, a Nagy falat, a hat milliárd embert
[1. verze]
Mint homokszem közt a gyémánt, feltűnök a zajban
Egy forró vihar felkap, folyadék a sivatagban
Kiszáradt lelkem táplálja száz fáraó álma
Beteljesülő jóslat, az élet nagy csodája
Mindenki várja, mikor válik arannyá a trágya
Félbetépett vágyak, angyalok levágott szárnya
Szállna magasabbra, előre, repülne, feltörne
Reménytelen az élete, mert eltűnik a ködbe'
Kitaszítva, fellökve... Üt a szó mint Koko ökle
Ha nem megy még a rеpülés, kapaszkodj a felhőkbe
Rímfegyvеrem újratöltve, vigyázz felriadsz a hangjától
Kezemben az alma, megvilágosulsz a magvától
[Refrén]
Egy-egy pillanat, egy kép, miért bármit megtennék
Visszarepülnék a múltba, darabokra szakadnék
Molekulákra hasadnék, csak hogy láthassam a lelked
A nappalt, az éjt, a Nagy falat, a hat milliárd embert
Egy-egy pillanat, egy kép, miért bármit megtennék
Visszarepülnék a múltba, darabokra szakadnék
Molekulákra hasadnék, csak hogy láthassam a lelked
A nappalt, az éjt, a Nagy falat, a hat milliárd embert
[2. verze]
Homályos élmények, régmúlt idők hangja hívogat némán
Füstbecsavart emlékek közt, meggyújtott gyeptéglám
Visz majd új dimenziókba, hol a jó is számít néha
Mindenki hirtelen akar nagy lenni, hát ez itt a probléma
Szartengerrel szemben úszva szív ki rövidebbet húzza
Belefulladsz te is, magával vonz majd a súlya
Nagy becsületkódex nyitva, te vagy a saját sorsod foglya
A túlvilág, a jelen, mennyország vagy poklok pokla
Piros szemű angyaloknak dallamától bekábulva
Rájössz milyen az élet, változik a szemlélet módja
Szóról szóra, képről képre, változások évről évre
Mc-k harcuk során jutnak fel, menetelnek az égbe
Mount Everest tetejére, az utamnak elejére
Jutva Fluoridos védelemmel hatok az elmédre
Jóra, szépre visszatérve lehet undorodsz a fajtámtól
Elítélhet bárki, de én eltérek a szabványtól
[Refrén]
Egy-egy pillanat, egy kép, miért bármit megtennék
Visszarepülnék a múltba, darabokra szakadnék
Molekulákra hasadnék, csak hogy láthassam a lelked
A nappalt, az éjt, a Nagy falat, a hat milliárd embert
Egy-egy pillanat, egy kép, miért bármit megtennék
Visszarepülnék a múltba, darabokra szakadnék
Molekulákra hasadnék, csak hogy láthassam a lelked
A nappalt, az éjt, a Nagy falat, a hat milliárd embert
[3. verze]
Az évek ahogy múlnak, nagy remények elpusztulnak
Mire rájössz mi a lényeg a szabályok megújulnak
Hátba szúrnak, széttaposnak, soha ne hidd magad okosnak
Tiszteld az ellenséged, magadat vesd alá a sorsnak
Mikor a kék fények villognak, zöld éjszakák vége közelít
A hajnal első zápora majd elmossa az álmaid
A lelkesedés alábbhagy, a cselekvésnek vége
A pillanat mit átélsz, csak a jövőnek emléke
Mi tükrözi az életet, a halált és a múltat
Minden tag egy történettel bővíti az utat
Vedd csak fel a bőgatyádat, építs a szarból egy nagy várat
Földalatti mozgalom helyett csak bábeli varázslat
Mire nincsen magyarázat, csak szégyen és gyalázat
Ide jutott Pannónia, miért tépem a számat?
Te csak pöcköld a fikádat, kiderül gyenge elméd titka
Ha eltűnök, s nem hallasz, emlékezz majd szavaimra!!
[Refrén]
Egy-egy pillanat, egy kép, miért bármit megtennék
Visszarepülnék a múltba, darabokra szakadnék
Molekulákra hasadnék, csak hogy láthassam a lelked
A nappalt, az éjt, a Nagy falat, a hat milliárd embert
Egy-egy pillanat, egy kép, miért bármit megtennék
Visszarepülnék a múltba, darabokra szakadnék
Molekulákra hasadnék, csak hogy láthassam a lelked
A nappalt, az éjt, a Nagy falat, a hat milliárd embert