Nélküled megyek tovább
Csak én meg jó magam
Megint rám nyitott a magány
A lénye fénytelen
A szava szótalan talán.
Valahol elfogyott a napsugár
Valahogy elfagyott a nyár.
A búcsú szívtelen,
Hisz a szív az másra jó.
A csókja íztelen
Mosolya színtelen, fakó.
Valahol elkopott a kis hajó
Valahogy elkopott a folyó.
Most bárhogy nézem
Átfordult a nagyvilág
Én már nélküled megyek tovább.
És bárhogy nézem nem tudnék most hatni rád
Bennem nincsenek nagyobb csodák.
Most bárhogy nézem
Átfordult a nagyvilág
Én már nélküled megyek tovább.
Mert bárhogy nézem nem látom a nagy hibád
Lassan végzett velünk pár szilánk.
Reményem él bennem
Hozza az éjszaka a nappalát.
Szól még a dalom bent a szívedben
Talán majd dúdolod a dallamát.
Valahogy újra rám találsz
Valahogy eljövök, ha vársz.
Légy újra mellettem
Ahogy őrzi száz fotó.
Túl minden csúf helyen
Jobb ha együtt száll két álmodó.
Valahol összeér a rossz, a jó
Valahogy sárból is lesz hó.