Mindig
Késő éjjel volt, Ébren vártam rád,
A TV csendben szólt, S a Hold vörösben járt...
Nem sejtettem még, Nem gondoltam rá,
Hogy ha többé nem jönnél, Milyen lenne a világ...
De hát el kellet, hogy menjél,
Ezért búcsúzóul e dalban mondom el;
Tudod ugye, bennem élsz?!
Mindig itt leszel,
A szívem átölel,
Amíg élem az életem!
Te mindig elkísérsz,
És mindig bennem élsz,
Mindig itt élsz majd velem!
Régen történt már, Egy hír ébresztett fel,
Ez nem lehet, hogy ő, Ugye nem, ó Istenem?!
De sajnos rólad szólt, Már nincs tovább 'veled',
Szerettelek, tudod el se' mondhattam neked...
De hát el kellet, hogy menjél,
Ezért búcsúzóul e dalban mondom el;
Tudod ugye, bennem élsz?!
Mindig itt leszel,
A szívem átölel,
Amíg élem az életem!
Te mindig elkísérsz,
És mindig bennem élsz,
Mindig itt élsz majd velem!