Krizis

Kinézek reggel a szobád ablakán,
Alattam őrült versenyt fut a világ.
Mögöttem messze tűnő vásott éjszakák,
A könnyű lebegésnek vége már. Héj!

Hiába kérlek, új varázsra vársz.
Szemedből vádlón egy bukott angyal kiált.
Tudod, túl messze mentél az álmok vonatán,
A könnyű lebegésnek vége már. Héj!

Elfogult üres jó barátok tétlenül várnak csodát.
Átkozott ez az álomország. Ébredj föl! Mire vársz?
Rózsaszín ködös állomások, azt hiszed ez a világ.
Átkozott hamis álmaidból ébredj föl! Mire vársz?

Lehullsz a fényben, mint megszédült bogár.
Szemedből vádlón egy bukott angyal kiált.
Vigyázz túl messze mentél az álmok vonatán.
A könnyű lebegésnek vége már. Héj!

Elfogult üres jó barátok tétlenül várnak csodát.
Átkozott ez az álomország. Ébredj föl! Mire vársz?
Rózsaszín ködös állomások, azt hiszed ez a világ.
Átkozott hamis álmaidból ébredj föl! Mire vársz?