ERNŐ
És hogyha elmúlna
Minden romos ház, a falu szélén elhordva
És már csak én emlékszem rád!
Senki nem tudja, hogy csak veled jár a bánat
Rég nem mennék utánad a múltba, a múltba!
Barátom, néha még megvan az arcod
Néha még megvan, hogy a ház előtt a nevem kiáltod
Néha még megvan, ahogy megtörik a szalmabála színe
A hangod elúszott, de mondjuk tennem kellett érte
Nem lehet így se, én nem értettem hova
Nem értettem azt, hogy merre mész
És miér' nem szóltál róla
És úgy hiányzik a nyár, meg úgy hiányzik a tél
Miér' akarnám hogy maradj, ha már te sem szeretnél
És hogyha elmúlna
Minden romos ház, a falu szélén elhordva
És már csak én emlékszem rád!
Senki nem tudja, hogy csak veled jár a bánat
Rég nem mennék utánad a múltba, a múltba!
Én nem törödtem úgy, ahogy te törődtél
Milyen gyerek dolog, gyerekként beszélni
És én nem köszöntem el, mikor elmentél
Milyen önző dolog hasonlót is kérni
És én biztos elhagynám, azt az utolsó utáni fotót
Rólad az utcán, hogy a pulcsidat sem növöd ki
Már megszoktam talán és te észre sem vennéd
Minden szaros kabátot kinőttem, bárcsak ismernéd!
És hogyha elmúlna
Minden romos ház, a falu szélén elhordva
És már csak én emlékszem rád!
Senki nem tudja, hogy csak veled jár a bánat
Rég nem mennék utánad a múltba, a múltba!
És hogyha elmúlna
Minden romos ház, a falu szélén elhordva
És már csak én emlékszem rád!
Senki nem tudja, hogy csak veled jár a bánat
Rég nem mennék utánad a múltba, a múltba!