Nobody Knows
歩き慣れたこの帰り道
滲む街灯の明かり
涙 堪えては 見上げてた
ばからしくて 笑ってた
Oh please I don't wanna cry
どうすればいい?
Please I don't wanna be どうせなら
今すぐ此処で 叫び散らせば
きっとラクなのに Yeah yeah
散らかったままの 想いすべて
誰も知らない涙が 胸の中
土砂降りの雨を降らせて(Hey! Ho!)
崩れそうな心で 歩いてきた
Say, Nobody nobody knows(Hey!)
Nobody nobody knows(Ho!)
滲む光の中 差し出す手を求めて
Walkin' on and on
朝の光さえ 憂鬱なまま
陰を引きずって歩いた
眠ることを忘れ 探しても
まだ正解(こたえ) 見つからない
Oh please I don't wanna cry
このままじゃ
Please I don't wanna be いっそ もう
僕は無理だと 泣き出せたなら
許されるかな Yeah yeah
明日も見えない 日々の中で
誰も知らない痛みを 抱いたまま
明けない夜 何度も越えて(Hey! Ho!)
過去に変わるその日を 信じながら
Say, Nobody nobody knows(Hey!)
Nobody nobody knows(Ho!)
譲れない 孤独がある
闘いは 続いてゆく
誰も知らない涙が 胸の中
土砂降りの雨を降らせて(Hey! Ho!)
崩れそうな心で 歩いてきた
Say, Nobody nobody knows(Hey!)
Nobody nobody knows(Ho!)
滲む光の中 差し出す手を求めて
Walkin' on and on
[Verze 1]
Ezen a visszatérő úton sétáltam
Az elmosódott utcai lámpák fényei világítják meg
Visszatartottam a könnyeimet és felnéztem
Nevettem, akár egy idióta
[Elő-refrén]
Oh, kérlek, nem akarok sírni
Mit csináljak most? Kérlek, nem akarok itt lenni
Mindenesetre, ha vadul elkezdek kiabálni itt és most
Biztosan sírva fogok fakadni
[Közjáték]
Minden egyes nehéz emlék
[Refrén]
A könnyek hullása közepette, amiről senki sem tud
Hagyom, hogy lezúduljon a felhőszakadás
Az összeomlás szélén álló szívemmel sétálok
Mondd, hogy senki sem tudja
Senki, senki sem tudja
[Utó-refrén]
A homályos fények közepén
Keresem a kinyújtott kezet
Teljesen egyedül sétálva
[Verze 2]
A reggeli fényekkel egy kicsit melankolikusnak érzem magam
Sétálok tovább árnyékomat vonszolva
Még ha kerestem is, elfelejtettem, hogyan kell elaludni
Még mindig nem találom a válaszokat
[Elő-refrén]
Oh, kérlek, nem akarok sírni
Csak így, kérlek, nem akarok ilyen lenni
Még egyszer, ha már nem tudom visszatartani és sírni kezdek
Vajon megbocsátanak-e nekem?
[Közjáték]
Azon napok közepette, amikor még a holnapot sem látom
[Refrén]
Magamhoz ölelem a fájdalmat, amiről senki sem tud
Újra és újra a soha fel nem virradó éjszakában
Miközben hiszek egy napban, ami a múltat megváltoztatja
Mondd, hogy senki sem tudja
Senki, senki sem tudja
[Közjáték]
Ott van a magány, amit soha nem adnék át
És a csata folytatódik tovább
[Refrén]
A könnyek hullása közepette, amiről senki sem tud
Hagyom, hogy lezúduljon a felhőszakadás
Az összeomlás szélén álló szívemmel sétálok
Mondd, hogy senki sem tudja
Senki, senki sem tudja
[Kivezető]
A homályos fények közepén
Keresem a kinyújtott kezet
Teljesen egyedül sétálva
Teljesen egyedül sétálva
Teljesen egyedül sétálva