Soha nem láttalak még (Gálvölgyi Jánossal)

Az ablak előtt órák óta állok,
elmélázva tekintek körül.
Az utcán mennek mindenféle lányok,
melyik lehetsz te a sok közül?

És nem tudom, hogy mikor nyissak ajtót,
már-már minden percben itt lehetsz.
De bevallom, hogy nagyon félek attól,
ha kiderül, hogy nem engem szeretsz.

Soha nem láttalak még,
talán ez benne a szép,
az a várakozó vágy,
az az arc nélküli kép,
egy újsághirdetés,
egy jeligés levél,
egy kis meglepetés,
talán ez benne a szép.

Ha másmilyen leszel, mint ahogy várom,
nem tudom, hogy hogyan mondjam el,
az évek során lassan majd belátom,
az életemet így rontottam el.

Ha zsákbamacskát vettem, nincs mit tenni,
be kell érnem most már ennyivel.
De ez is jobb, mint magányosnak lenni,
mert valamiben mégis hinni kell.

Soha nem láttalak még,
talán ez benne a szép,
az a várakozó vágy,
az az arc nélküli kép,
egy újsághirdetés,
egy jeligés levél,
egy kis meglepetés,
talán ez benne a szép.