Pillangó volt
Pillangó volt. De nem tudta még,
hogy árnyékban ébred a szépség.
Mindaddig félt, s börtönben élt,
szárnya is húzta csak, súlyként.
Mígnem egy nap, a tónál is járt,
s látta egy pillangó táncát.
Ki szabadon élt, kacagva szállt,
boldogan lebbentve szárnyát:
Jöjj, szállj velem!
Nézd, az ég végtelen!
Hova vágysz? Odaérsz!
Mire vársz?
mitől félsz?
Ahol jársz.
Ott a fény:
Benn a szív közepén.
Azóta száll, s ha közel a tó,
lezuhan száz régi béklyó.
Szabad a szív, s könnyű a lét.
semmi sem fedi el fényét.
Pillangó ő - tudja is már.
Nem kell, hogy más higgye jónak.
Látja magát - bárhol is jár -,
színtiszta tükrén a tónak.
Lesz még talán másképp.
Jöhet még sötét.
Remél, hisz és képzel,
S máris fényre lel.
Jöjj, szállj velem!
Nézd, az ég végtelen!
Hova vágysz? Odaérsz!
Mire vársz?
mitől félsz?
Ahol jársz.
Ott a fény:
Benn a szív közepén.