Amikor leszáll az éj!
Talán meg sem történt, talán nem igaz az egész,
egy véget nem érő álom ami merész.
Kinyitom a szemem és meglátlak téged,
messze vagy, de tudom hogy engem nézel,
minden csodás, egész egy áldott látomás,
megáll a mozdony elért egy állomást.
Tudom hogy vártál, hát itt vagyok,
megint fényesen ragyognak a csillagok,
de te vagy a legszebb nekem, nem az égi testek,
az égboltra szivárványt festek.
Megteszek bármit, csak arra kérlek,
engedd hogy szeresselek!
Az idők végezetéig a karomba zárlak,
nélküled a fények is csak halvány árnyak,
holdvilágos éjszakákon téged várlak.
(holdvilágos éjszakákon téged várlak)
Amikor leszáll az éj,
Nincs okod arra hogy félj,
Elmúlt már minden veszéj!
Te vagy az oxigénem, te vagy minden kincsem,
kimondani lehetetlen szó arra nincsen,
hogy mit érzek belül,elmondhatatlan,
hogy mit rejt a szívem megfoghatatlan,
de nem is ez a lényeg csak az hogy mit érzek,
amikor a lelked tükrébe nézek.
Tudom hogy nem veszíthetlek el,
ha nem vagyok veled nézz az égre fel.
A távolban egy halvány tájkép,
előlép a hold a sötétből,és rám néz.
Megóv téged, őrzi az álmod,
lehet hogy eszedbe jutok, látod?
Az érzelmek erősek tudom jól,
és érzem, ez egy életre szól! (ez egy életre szól)
Talán egy életre szól!
Amikor leszáll az éj,
Nincs okod arra hogy félj, (talán egy életre szól)
Elmúlt már minden veszéj! (és érzem)
Amikor leszáll az éj!
(ez egy életre szól)
(amikor leszáll az éj!)