Depresszió

Nem titok,
Vannak hajnalok s nappalok,
Hogy nem találom, önmagam.
Színes jó kedvem merre van?

S épp tegnap délelőtt,
El sem hiszed, hogy ha elmesélem.
Mert éppen ebéd előtt,
Szinte váratlanul, mint egy
Gyönyörű ló úgy sodort el.

A depresszió, mint egy
Gyönyörű ló, úgy sodort el.
A depresszió, milyen
Gyönyörű szó…

S így talált,
Szürke ködben a délután.
Bár meg kell valljam,
Nem vitás, van hogy
Kell ez az agymosás.

Mert annyira rossz nekem.
Végre jogosan is úgy sajnálom,
Szép kicsi önmagam.
Ha a depresszió, mint egy
Gyönyörű tó, úgy ringat el.

A depresszió, mint egy
Gyönyörű tó úgy ringat el.
A depresszió, milyen
Gyönyörű szó.

A depresszió, mint egy
Gyönyörű tó úgy ringat el.
A depresszió, milyen
Gyönyörű szó.

Depresszió, elringató.
Depresszió, elringató.
Depresszió, elringató.
Elringató, szép szürke tó.
Depresszió!