Történet

Élt egy király kinek minden jóból kijárt rég,
udvarlányok, földek, de hiányzott a királyné,
becsületes híre, a széllel szállt a világnak,
így hát még, kereste ki életet ad fiának,

talált libákat, s talált éden kertet,
de mit keresett egyikében sem lelte,
neki ez tetszett, kereste a változást,
felforgatott rengeteg bisztrót és pár szállodát,

Nem látott mást, mindig ugyan olyan hölgyek,
befogadták a földek, s vándor lett belőle,
ment mendegél, bár csak ő remélte,
hogy létezik a lány kit az álmai meséltek,

a lábai már régen feladták a harcot,
de a büszke király erős és kitartó,
bár félt is attól, hogy nem találja meg,
tudd útja elején hogy nehéz hadába megy.



Hosszú útja során kipróbált pár asszonykát,
de nagy általánosságban a pénzre mennem azt mondják,
a király pedig vándor lett, így tovább kereste,
ki gazdagságban, szegénységben kiáll majd mellette,

látta milyen szép a naplemente és a gyárak mocskait,
tudta hol kell változni és mennyit ér egy szócska itt,
megpillantott egy lányt kinek édes hanga szólt,
a királyhoz, ő csodálta milyen angyal arca volt.

Mikor le szállt a nap, csak őt várta tudta,
ő lesz a jövője, nem számít milyen a múltja,
a lány súgta a fülébe, nem szeretne csalódni,
de mit érez a király iránta az valódi,

hisz érte járt napokig, feladta az életét,
összetört egy álom amire ő célba ért,
még azért, vissza néz a múltjába,
hisz emlékszik a szerelem hosszú útjára.