ISTEN (közr. Crystal Tailor)

Bes:
Hol a megnyugvás, a szeretet, a béke?
Utálnak azok is akik istentől félnek.
Háborúban, gyerekek halnak éhen
A világ másik felén pedig fürdenek pénzben.

Parancsra halnak a katonák
Terroristák robbantanak iskolát
Úgy szállnak a bombák mint a madarak
A fegyverek ropogásában nem hallom önmagamat.

Sziréna töri meg az éjszakát
A kutyák megérzik a vérszagát
Az emberek nem látnak tisztán a tükörben,
A vírus fejét fel ütötte amikor én ide születtem.

de közeleg már az újvilág
és készülj fel hogy tudd mi vár rád
tudom hogy eddig végig aludtál,
de remélem hogy végül felriadtál.

Mert ébredés lesz, vagy álmomban haltok,
csendben és gyáván, gyengén és árván.
Barátok nélkül a sötétben
Hullanak a könnyek a sörétben.


Crystal Tailor:
Hol vagy isten?
Gyere kérlek!
Mennyi fájdalmat kell átéljek?
Ami zajlik..
Vigyázz kérlek
Az emberekre, ne hagyj el minket.
Hol vagy isten?
Vezess minket
Bocsásd meg a bűneinket
Minden tettet
Mit szívünk rejtett
Az összes rossz szót, mit szájunk kiejtett.


Bes:
Egyszer majd megértik ezt mind,
amit felégettem itt, az felér az egekig.
Hasznot nem egyben lesik,
a lelked temetik, a testedet megeszik.

Rajta.. Rajtad áll vagy elesik,
Nem szeretik a szíved, a szíved szerelik.
Minden ingyen, de ne sírj,
drótok lógnak ki a karomból az Isten Nemesis.

Ez frontális karambol,
ha magamból adok holnapra nem maradok.
Nyelvem nem értik az emberek,
nem ártanak a fegyverek, a fény már régen elveszett.

De én zseblámpával kutatok,
a múltam olyan szőrnyű hogy magamat se uralom.
Nem ölt meg az unalom,
nem követtek az utamon, megkövezett az uratok.

Nyugalom.. a háború már az közeleg,
az ember maga ellen, gyűjtsétek a köveket.
Nem maradnak királyok,
ha hullanak a bombák eltűnnek a világok.


Crystal Tailor:
Hol vagy isten?
Gyere kérlek!
Mennyi fájdalmat kell átéljek?
Ami zajlik..
Vigyázz kérlek
Az emberekre, ne hagyj el minket.
Hol vagy isten?
Vezess minket
Bocsásd meg a bűneinket
Minden tettet
Mit szívünk rejtett
Az összes rossz szót, mit szájunk kiejtett.