FÁJDALOM

Rég megváltozott ahogyan tekintek a világra,
Imádtam az életet, amíg el nem hibáztam,
Kimásztam onnan ahol nem jósoltak semmi jót,
Ahogy véget ért a szenvedés megkérdeztem 'ennyi volt?'

.. Állok még, kínozz amíg teheted,
Elvetted az apámat, aztán jött a hazug szerelem,
Az utcán kerestem az otthont, a barátokban a családot,
De hogy igaz kincset ássak ki nem elég egy lapát nyom.

Tudom az utam végén áll a vár és hogy ott vár a lány,
De addig csak álmodozom a saját magam bánatán,
Ma talán még én vagyok aki kíván neked szép estét,
De holnap hogy ha elmegyek, várj meg, ennyit kérhetném?,

Talán sokat élhetnék, de évekért nem cseréllek,
Csak légy enyém egy percre bár neked ennyit nem érek,
Neked mindent elnézek, te nem bántatsz meg soha már,
Végig kell csinálnom mert nem tudom milyen csoda vár.


Re.

Számomra a szakadék csak próba, te döntsd el,
Hogy jóba vagy rosszba, de fáj ez a köztes,
Nem minden könnycsepp gazdája tudja,
Mi a fájdalom, de egy napon megtanulja.


Nem várok már semmire, megyek amíg mennem kell,
Minden rég megálmodott dolgot bizonyítok tettekkel,
Én ezt rejtem de a szívemen nem ismered,
Mert ahogy megszületem engem így akartak az istenek,

A vonatom néha kisiklik de akkor segít átgondolni,
Hogy mit rontottam el és mégis hol kéne változtatni,
Egy lábnyomatnyi jelet hagyok a hátam mögött már csak,
Hogy újra két kezem közt légy ezt kívánom, bárcsak..

Ha más valakivel látlak, akár eret vágnék azonnal,
De megütögetik a hátam és tovább állok a spanommal,
Nem is tudod naponta hányszor jársz a fejemben,
De mellette ezer hang azt üvölti felejtsd el,

Meg ragadtál a szemeddel és nem tudok már távozni,
Ha te így szeretsz de mégse lehet meg fogok ám változni,
Ha ezt az üzenetet nézed én már nem vagyok köztetek,
Köszönöm minden tesómnak és neked hogy velem jöttetek.


Re.

Számomra a szakadék csak próba, te döntsd el,
Hogy jóba vagy rosszba, de fáj ez a köztes,
Nem minden könnycsepp gazdája tudja,
Mi a fájdalom, de egy napon megtanulja.